Na, nem bírtam várni. Meg kellett csinálni a tegnap vett velőt, hiszen minél frissebb, annál jobb. Le se fagyasztottam. Vétek lett volna. Aki undorodik az ilyesmitől, most nyomja meg a piros x-et, jobb fölül. Szerintem ez egy nagyszerű kaja, akinek volt mersze megkóstolni, az tudhatja. És aki az első kóstolás után is állítja, hogy undorító étel, azt nagyban befolyásolják egyéb érzékszervei az ízlelésen kívül. Hát nem egy szépség NA!
A múltkor, nem is olyan régiben sikerült a piacon szereznem velőt, az utolsó 20 dekát. Egy ebédre pont elég volt, mivel marhára zsíros, és telítő. Abból rántott velőt csináltam sült krumplival és a többi hagyományos kísérővel. Most azonban semmi kedvem nem volt rántani, már csak azért sem, mert nem volt itthon morzsa, se száraz zsemle, amiből csinálhattam volna. No meg macerás. Nagyon. Tocsog, fröcsög, nem marad rajta a morzsa, a liszt, a tojás... Szóval nem. Gondoltam van itthon még a múltkorról egy kevés libazsír benne sült máj, hagyma. Azt hiszem magáért beszél a cucc. Nagyon finom zsiradék, úgyhogy az ötlött fel, hogy egyszerűen kisütöm ezen a zsíron a beborsozott, besózott agyakat.
 |
| Hártyázás után és előtte. |
A recept:
- 30 dkg sertésvelő
- kevés krumpli, vagy ami van otthon
- jó minőségű, ízes zsír
- só, bors
Egyszóval semmi extra. Mint az olaszoknál: nagyon kevés összetevő, kevés íz, de remek. Szóval egyszerű, de nagyszerű, ahogy mi mondanánk.
Először is le kell hártyázni az agy darabokat, meg megtisztítani az esetlegesen rajta maradt koponya daraboktól, vérerektől. Persze ezt írhattam volna szebben is, de így viccesnek találtam. Ez egy fontos művelet, mivel nem túl jó ízű az erekkel körbefutott agyhártya, meg aztán nehezíti a szájban történő kezdeti emésztést. Csak hogy szofisztikált is legyek egy kicsit... Csak egy kicsit. Szóval sokan ecetes langyos vízbe áztatják az agyat mielőtt lehártyáznák, de szerintem fölösleges, elég nagyon lassan folyó meleg víz alá tartani és lecsípni róla egyszerűen a nem kívánatos részeket. De csak egy tipp.
 |
| Tartár |
Csináltam egy gyors tartár mártást a kajához, mert miért ne, ha találtam hozzá mindent itthon. Mivel a tartár majonézből készül ezért el kellett volna kezdenem hosszú tízpercekig keverni az olajat a tojássárgájával, hogy majonézt készítsek, de ez meggondolandó, mikor 40 Ft egy darab tojás (és a felét kidobjuk) és nem nagyon van időnk ilyesmire, vagy csak egyszerűen leszarjuk. Egy szó mint száz fogtam a bolti majonézt, igen tudom nem a legjobb, egészségtelenebb Blabla, és összekevertem tejföllel, megborsoztam, megsóztam, szórtam hozzá porcukrot és facsartam bele egy kevés citromlevet. Kész. Kerülhetett volna bele egy kevés mustár, de nem került most. Tálalásig pihent egyet a hűtőben.
Tegnapról még mindig maradt egy kevés főtt krumpli, úgyhogy a májas zsíron gyorsba átpirítottam, majd ugyanabba a serpenyőben a velőket is. Nagyjából 5 perc kellett a velőnek, meg a krumplinak is. Jöhet a tálalás: mivel nem egy étteremben főzök, hanem magamnak ezért fölkupacoltam mindent középre. Aztán később mégiscsak raktam rá egy kis "paprikás paprika" díszt, hogy faszán nézzen ki a képen :)
Elfogyott mind. Mégse lettem okosabb tőle.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése