Ha valaki fel akar kapni pár kilót

       A napokban elgondolkoztam azon, hogy milyen jó lenne már ha itt lenne a nyár, s nekünk csak a tökünket kéne lógatni a Balaton partján a melegben. De sajna nem a Balaton partjáról írok, hanem a panelból, mint általában. A strandról először eszembe jut a szépséges szabad strand, ahol nem zargatnak az emberek, nincsenek annyian, és akkor mész oda, amikor szeretnél. Aztán beugrik rögtön a másik kép, mikor undorító módon belépőt szednek azért, hogy megközelítsd a vizet, de ezt letudva megérkezünk ilyenkor a hangulatba. Egy pléd, vagy törcsi kiterítve mellettünk a hűtőtáska tele hideg sörrel, süt a nap és megy a kártya parti. Aztán megéhezünk és elintézzük magunkat egész napra egy lángossal :) Én is ezt tettem itt a beton parton.

Úgyse tudsz ellenállni, ha melletted eszik.

A recept abszolút nem bonyolult és nem is telik sok időbe elkészíteni. fél kiló lisztet összegyúrunk 2 deci langyos tejjel, amiben előtte felfuttatunk egy kevés élesztőt, negyed kiló főtt krumplival és sóval, cukorral. Ezt csinálhatjuk kézzel is, de a legjobb ha rábízzuk a kenyérdagasztó gépre, márha van ilyenünk. A lényeg, hogy legalább 10 percig gyúrjuk. Utána hagyjuk kelni, kb. fél órát és egyszerűen beleszaggatjuk kör alakban a forró olajba. Alaposan megsütjük mindkét oldalát pikk-pakk és ehetünk is. Fokhagymás olajjal, tejföllel, sajttal, kolbival, és még ezer mással. Nem is tudom, van olyan aki nem kedveli?

A minap visszarepültem a balcsira, aztán sajna haza is értem mikor elfogyott a lángosom. Sebaj, minden csak türelem kérdése.

A klasszikus Rákóczi túrós

       Na, ezt ma csináltam. Nem vagyunk túl édesszájúak, de néha azért bekattan a nyelvünk hegye is. Minden adott volt a következő sütihez, kivéve a túró, amit 500 forintért beszereztem fél kilót (elnézést, e-e-ez nem rablás?) meg Rákóczi, de azt nem kaptam.

Ezt a sütit már nagyon rég ettem, és eszembe jutott, hogy minden van hozzá itthon. Gyorsan felugrottam a netre és lelestem az arányokat, mert az sajna nem főzés volt, ahol szárnyalhatunk. Ez kérem sütés és itt be kell tartani a hőfoktól kezdve az arányokon át mindent. Hát, mondjuk nagyjából ez a két dolog a minden. :) Az itt következő receptben nagyon kevesek az adagok, mivel ez egy nagyon pici torta lett, hogy biztosan elfogyjon egy olyan családban, ahol mindenki kedvenc desszertje a sült oldalas és a rántott csirkecomb hidegen. 

Ez egy süti, ami ma torta volt.

• 17 g porcukor
• 40 g puha vaj
• 50 g liszt
• 0,5 kg túró
• 5 dkg búzadara
• 90 g cukor
• 1 normális méretű tojás
• Frissen reszelt citromhéj
• Sárgabaracklekvár

Ezeket a pöttyöket az "ezeket" szó felett a felsorolás elé akartam rakni, ha valaki ért az ilyesmihez, majd segíthetne :)

A porcukorból, vajból és a lisztből összegyurmáztam a linzer tésztát, amivel kibéleltem a kivajazott, kilisztezett formát és gyorsan barnára sütöttem grillel. Az eredeti recept szerint 200 fokos sütőben csináljuk ezt a lépést, de így sokkal gyorsabb volt. Ezt megkentem lekvárral, és lepakoltam a túróból, kevés fahéjból, búzadarából, tojássárgájából + kevés bónusz tojásfehérjéből, cukorból, citromhéjból gyúrt töltelékkel. Ezt visszatoltam és itt már követve az eredeti receptet 180 °C fokos sütőben, azaz gázon 4-es fokozaton 40 percig sütöttem.

A végén kevés cukorral kemény habbá vertem a maradék tojásfehérjét, amit csiga alakba körbe nyomtam a tortán egy nyomózsák segítségével. A lyukakba töltöttem a lekvárt, és újra eltérve a macerás recepttől csupán pár pillanat alatt lepirítottam a grill alatt az egészet. Hát nagyjából ennyi. Kicsit időigényes, de megéri a fáradozást azt hiszem. Beszéljen a kép :)

Az eredmény

Íme a 2012. Február másodikai palackokba zárt Dzsinni, teljesítette a kívánságaimat.

Habja mint a beton: Magyar kézműves vörös sör.

Espumisan görcs ellen? Hagyjuk már!

                   Nem ma készítettem ezt a remeket, hanem múlt héten, de úgy érzem, hogyha egyszer lesz ember, aki olvassa ezt a blogot, és kedveli a magyar konyhát, és nem veti meg a káposztás ételeket annak feltétlenül ki kell próbálnia ezt a klasszikus, tradíse magyar receptúrát. A korhely levesről beszélek.

A hozzávalók egy része

Nem is igazán értem, hogy mi a bajuk az embereknek a káposztával. Sokan irtóznak tőle, főleg ha savanyú. Pedig remek ételeket lehet varázsolni belőle. Nekem az egyik kedvencem minden savanyú káposztás kaja. Van, aki megeszi újévkor, karácsonykor és ennyi. Tőtőtt káposzta. Nem, létezik másféle kaja is ebből a remekből :) Igen úszkál a levesben, ne ijedjünk meg tőle. Íme a recept (magyarok: írjátok, vegák: ti valahonnan más országból származtok)

• 30 dkg füstölt tarja
• 1 szál csípős kolbász
• 20 dkg füstölt csemege szalonna
• 2 jó fej vöröshagyma
• 2 gerezd fokhagyma
• Pirosarany, kömény, só, bors, 2-3 babérlevél
• 40 dkg savanyú káposzta
• 2 dl tejföl
• pirospaprika
• 2 ek. liszt

A tarját megfőztem sós vízben (3-4 liter)a babérlevéllel, kuktában 40 perc alatt. Ha nincs kuktánk, javaslom szerezzünk be egyet. Ha ez se megy akkor szánjunk rá 1,5 órát és pótoljuk a vizet folyamatosan. Hát azt hiszem ennyi, a nagy részét le tudtuk a receptnek. A savanyú káposztát átmossuk ha nagyon intenzív és felvágjuk kicsire, hogy elférjen a kanalunkon majd. Amit nekem sikerült vennem káposzta az Vecsés meggyalázása volt: a levesbe citromlevet facsartam annyira "általános" volt a kápi íze. De ez nem szükséges ha normális helyen vesszük meg, hentesnél, piacon, vagy magunk savanyítjuk. Kis lábasban pirítom a hagymát, fokhagymát, rá mennek az eddig hanyagolt fűszerek, a szalonka, a piros arany és a liszt, amivel egyneművé keverem ezt a trutyis izét.

A trutyit (alapvetően rántás) hozzáöntöm a léhez, beledobálom a karikázott kolbászt, a vágott káposztát és a főtt, majd felkockázott tarját. Lefedve adok neki 15 percet, vagy 20-at. Kuktában. Fazékban dupla.
Ha megvagyok egy kevés forró levessel elkeverem a tejfölt és visszacsorgatom a korhelybe. Ha összerottyant, tálalhatunk. Ha mi előbb rottyantunk össze, akkor valószínűleg a bevásárlásnál nem voltunk kellő mértékben költséghatékonyak és az alkohol javára dőlt el a főzés kimenetele. Gábor, egy bográcsolás ha kisütött a nap és lementünk a partra? :)

Én csak a leves alapanyagát vásároltam meg

Indonéz ízek

                 Nem nagyon tudtam tegnap mit kezdeni magammal sajna, úgyhogy megjött az étvágy, meg persze az alapanyagok is adottak voltak, ha ekkor még nem is tudtam róla. Valami különlegesre vágytam, valami olyasmire, amit külföldön eszik az ember, újdonságra. Szeretem a pörköltöt, de attól még unalmas tud lenni. Habár annyi féle hús van… Szóval találtam kb. 35 dkg marhahúst a fagyóba. Az elképzelés főzés közben született.

Nem is tudom, talán lábszár volt, vagy marhanyak, de ez mindegy is. Anno indonéz és indiai konyhából vizsgáztam a fősulin. Szóval betéve megvoltak az ízek. Ezeket akartam újra feleleveníteni. Elég egyszerűek a receptek, olyan mindent bele mindkét nemzet konyhája. Szerintem.

Az alapízek elkövetői

Apróra vágtam a vöröshagymát majd olajon megpirítottam kevés köménnyel (most akadt itthon római kömény, ezért azt használtam). Később hozzáment a darabolt fokhagyma majd egyből a hús. Amikor kialakult a húson a kéreg, melléjük ugrott kevés vörösbor jam (Karácsonyi ajándék, fahéjas, fűszeres kocsonyásított vörösbor. Finom.), meg egy adag karamell, amit előzőleg serpenyőben készítettem cukorból. Használhatunk mézet is, de ezek a konyhák gyakran hanyagolják. A karamellkészítésnél arra kell figyelni, hogy ne kevergessük az egyenletesen eloszlatott cukrot a serpenyőben. Amikor aranybarna hozzáöntjük gyorsan a raguhoz. Ekkor mehet hozzá kevés reszelt, vagy szárított gyömbér, egy tk. Paradicsompüré és 2 tk. Instant kávé, vagy egy adag főzött presszó kávé. Igen, komolyan. Nagyon kellemes ízt ad neki. Nem vicc :) Kevés vízzel felöntöttem, adtam hozzá borsót, apróra vágott fehér és csíkozott sárgarépát, majd lassan megpároltam. Én kuktában, hogy ne kelljen a víz utánpótlásra figyelni és előbb kész legyen.

A gombóc masszája

Köretnek nem akartam semmit, csak kenyérrel tunkolni vagy valami hasonlóval, de faterom azt mondta csináljak hozzá valami frankót, ha már a kaja is különlegesség. Találtam maradék menza rizst. Bekevertem mindenféle fűszerrel, áztatott zsömlével, morzsával, sóval, nyers tojással és vízben kifőztem, mintha zsemlegombócot, vagy grízgombócot csinálnék. RIZSgombóc! Van már ilyen? Vagy feltaláltam? Nem tudom, de jól illett a raguhoz.

A héten epersört készítettem (nem éppen szezonálisan, de mindegy is.), majd áprilisban közlöm az eredményt :)

Autisma az oskolában

                Ahhoz képest, hogy vártam a nagy semmit, mert a szervezés természetesen egyenlő volt a nullával,  (meg hát beraktak délutánra) egész jó kis koncertet hoztunk össze. Örültem neki, hogy voltak emberek többen is, nem tudom: 40-60-an talán. Tényleg nem tudom. Na jó az nem igaz, hogy egyenlő volt a nullával. Volt már rosszabb szervezés, amikor fel se akartak engedni a színpadra. Igazából jó volt a szervezés, csak össze vissza ment a kavarás: megyünk 3-ra, nem 4-re, nem 3. Oké mégis 4. Skizo vélemény. Legalább most vártak minket és segítettek pakolni. Kifizették a benzinpénzt, szóval teljesen korrekt volt a meghívó. Mi meg játszottunk egy jót. 14 szám fért bele a programba, mert ugye szűkös időhöz vagyunk kötve mindig. Nekem nagyon gyorsan elment ez a 14 szám, főleg hogy több belőle 1-2 perces csupán. Meg hát hozzá vagyunk szokva a többórás próbákhoz, meg a 30 számos koncertekhez. Már amikor. :) Ismerős arcok is voltak persze, örültem neki.

Egy szó mint száz: rövid, de ütős kis koncertet adtunk, mindenki boldogságos. Most megyek palackokba fejtem az előző bejegyzésem.

Szülinapi világos, kicsit megkésve

              A napokban elérkezett a sörfőzés hosszú és verejtékes ideje. Előző nap elmentem megvettem a malátát és az egyéb szükséges alapanyagot. Ezen isteni nedű elkészítése sokakat visszariaszt, pedig nem nagy ördöngösség a folyamata. Először is szánjunk rá egy kevés pénzt, hogy a szükséges felszerelést be tudjuk szerezni. Mocskosul drága holmik helyett egy kis észjárással és kreativitással elkészíthetjük, megálmodhatjuk saját berendezésünket a bolti cucc árának töredékéért. Nem is szaporítom tovább a szót, itt egy kép a szükséges felszerelésről. 

A felszerelés

A képen balról jobbra haladva látható egy sörfokoló (sűrűségmérő) a hozzá tartozó műanyag csővel. Ezzel a mérőműszerrel állapíthatjuk meg a sör fajsúlyát, sűrűségét és a lehetséges alkohol százalékot. Aztán egy legalább 18 literes fazék, a főzéshez. Egy nagy keverőlapát, vagy kanál, egy vízszűrő, ami nem feltétlenül szükséges ha forrásvízzel, vagy tiszta kútvízzel dolgozunk. Egy legalább 40-100 fokig aktív hőmérő, ami lehetőleg legyen vízálló, mert különben nem érünk vele semmit. Fertőtlenítőszer: nagyon fontos a tisztaság. Jód, a főzés során ellenőrző szerepe van. Kupakok, kupaklezáró, vagy csatos üveg a tároláshoz, és egy fröccsenésgátló, vagy sűrű szövésű szita a gabona leszűréséhez. Meg egy erjesztő vödör, tartály (ezen a képen nincs rajta). Nagyjából ennyi. Hogy mennyibe kerül? A víztisztító 4 ezer, a fazék sajnos drága: 10-40 ezer, a többi felszerelés együtt kb. 10 ezer magyar pénz. Ez így elsőre soknak tűnik, de ha azt mondom 50 magyar pénz egy fél liternyi házi sör, amit magunk csináltunk, máris van aki felkapja a fejét. Megtérül, és nem kell megelégednünk a tömegtermékekkel és nagyvállalatok sztenderdjeivel. Végre megkóstolhatjuk az igazi sört, ami a boltok polcán olyan magasan van, hogy inkább rá se nézünk és veszünk az árából másik 5 proli fajtát. Hát sajnos nem igen van kultúrája a sörfogyasztásnak, de talán csak azért mert kulturálatlanul fogyasztja a magyar. Kereslet nincs, kínálat sincs, ennyi. De hagyjuk is. Ez csak egy erősen eltorzított kép volt.

A gabonaágy

A cefrézés egy 3-4 órás folyamat, melynek során viszonylag alacsony (50-70 °C) hőmérsékleten próbáljuk a malátában lévő keményítőt cukorrá alakítani. Ez részint nem csak próba, hanem sikeres akció is, hiszen enélkül nincs további lépés. Én idáig voltam meg a mostani sörömmel, ekkor kellett volna leszűrnöm, de sajnos nem a megfelelő malátát vettem és nagyon megdarálták, amitől túl lisztes lett, és ellehetetlenítette a szűrést. Fájó szívvel, görcsbe rándult gyomorral a WC-n végezte a főzet. Miután kisírtam magam elmentem és vettem egy maláta sűrítményt, ami egy nagyon okos kis találmány, csupán el kell kevernünk a vízben és a leszűrt sörlevet produkálja. Világosat vettem. Az egyetlen hátránya, hogy nem magunk alakítjuk ki az alapízt, hanem az előre be van állítva. Sebaj, most nem cefrézek még egyszer, mert morcos vagyok.

Ezután a komlóval rotyogtatni kell egy óráig, majd hűteni. Fontos, hogy gyorsan hűtsük. Én palackokba zárt fagyott vízzel és hideg zuhannyal oldottam meg, így a 20 liter sörlé fél óra alatt 25 °C-ra hűlt. Ez az a hőmérséklet ahol beolthatjuk a sörélesztővel. Aki budafoki élesztővel próbálkozna, az rosszul teszi :) Jól megkavartam a cuccost, hogy oxigént juttassak a sörbe és hagyom 1-2 hétig erjedni.

Az erjesztő vödör

Ez persze véresen komolyan illegál, ha nem jelentjük be. (2012 Jan.  1.-től).

A bejelentés nem jár semmilyen költséggel. Évi 1000 literig adómentesen előállítható sokunk kedvence, a folyékony kenyér.

Lasagne. alias Rakott kalória

                 Tegnap elérkezett a vacsiidő is. Öten voltunk. Gondoltam valami laktató, durva kaja kéne, de mégis inkább egyszerű legyen. Hát a durva, laktató összejött, és talán még az egyszerű is összejött volna ha bolti áruval dolgozom, de inkább magam csináltam mindent. Na ez volt a Lasagne. Garfield kedvence. Meg hát sok mindenki másé is. Főleg ha jól van elkészítve. Ettem én már olasz "étteremben" lasagne-t, de valami visszataszítóan íztelen és élvezhetetlen volt. Hát még az előre csomagolt. Mert hogy már ilyet is lehet kapni. Ezer-ezerötszáz forintért előre összerakott Lasagne-t lehet kapni a boltban, amit 20 perc alatt könnyen elkészíthetünk a sütőben. Nagyszerű. Igazából még jó is lenne, de azért mégiscsak bujkálnak azok a stabilizátorok és ízfokozók a láthatatlan méretű betűvel írt összetevők listája rész alatt. Nem. Inkább legyártom magam. 

Nem ugyanaz.

Először is összeszedtem a fejemben, hogy miből is áll ez az olasz remek. Kicsit magyarosítottam, bár ez csak abban jelent meg, hogy zsírosabb lett a végeredmény, mint amilyennek lennie "kéne". Szóval összetákoltam a gondolatokat. Mi is kell hozzá? Először is tészta. Aztán a besamel, vagy más néven tejmártás. A ragu, és a sajt. Ennyi. Fogalmam sincs miért, a besamellel kezdtem. Ez egy francia alapmártás, amelyből ezer másfélét varázsolnak, de nekem most csak így kellett.

A tejmártás

A besamel hozzávalói:

• 5-7 dkg vaj (1-es kép)
• 3 csapott evőkanál liszt
• Kb. 4 deci tej
• só, bors, szerecsendió

A mártást könnyű elrontani, de nem is olyan ördöngösség elkészíteni. A vajat lassan felolvasztom és megvárom míg a víz elpárolog belőle (kb 20 %-a), ami akkor megy végbe, amikor már nem bugyog a zsiradék. Ekkor kis lángra rakom a gázt, vagy kis időre leveszem az egész edényt a tűzről és hozzáadom a lisztet. Itt gyorsan kellett dolgoznom. El kell keverni csomó mentesen, simára a lisztet a vajban. Ha túl sok a liszt, akkor összeáll gombócokba a rántás. Ez elég lelombozó tud lenni, de kis vaj hozzáadásával ezen könnyen segíthetünk. Szóval sűrű legyen és sima. Majd hozzáadjuk az előre felmelegített tejet (én mikróban melegítettem). Sóval, borssal és egy csipet szerecsendióval ízesítettem. Addig kevergetjük (célszerű habverővel), amíg be nem sűrűsödik (Lásd: 2-es kép). Ha vajjal dolgoztunk, az íze krémesen lágy, édeskés, de mégsem: pikáns és egyszerű. Na reklámszöveg vége -

A ragu hozzávalói

Mártás kész. Lefedtem. Kevés olajon hagymát, majd répát, majd fokhagymát pirítottam, majd kevés vízzel felöntve leturmixoltam, amennyire tudtam. Majd majd majd. Ez a ragu alapja.

A recept:

• Hagyma, fokhagyma, répa
• Paradicsomlé
• Kakukkfű, Oregánó, Bazsalikom
• Rozmaring, szegfűszeg, majoranna
• Ketchup, só, bors, cukor
• Darált hús (fél kg. körül)

Az alapra dobtam a húst, míg pirult, befűszereztem az egész haknit. Minden fűszer szárított volt, és módjával bántam vele. Ez körülbelül azt jelenti nálam, hogy 2 teáskanál / fűszer. Kivéve a szegfűszeget, amiből annyi kell, amennyi az ujjunk közepén elfér. Szóval nagyon kevés. Cukor és só nagyjából ugyanannyi, bors ízlés szerint, ketchup egy fröccsenet. Eztán felöntöttem a paradicsomlével, ami erre a kajára várt már 1,5 hónapja a spejzban, de még jó volt, mert valami szuper bio cucc. Szóval természetes. Durva. Létezik!

A ragut hagytam rotyogni, jó 25 percet, amíg el nem főtte a leve kétharmadát. Úgy hozzávetőleg.

Nem csak szárítva létezik.

Míg a ragu elvolt én tésztát gyúrtam 1 kövér tojásból és kb. 8-10 dkg lisztből, kevés sóval. A lényeg, hogy nyomkodható legyen, ne szikladarab, de nem is folyjon. 10 percet pihent az összeállított tészta. Nem tudom miért, de pihent és kész. Aki bátor nekieshet deszkával, de én inkább elővettem az anno nagyanyámtól kölcsönvett tésztanyújtót, amivel a meló java le lett tudva egész gyorsan. A képen látni, hogy egy kb. 0,7 cm-es tésztalapból mekkorát kell nyújtanunk. (Kb 1 milis) Nem olyan nehéz, mint hiszik. Nagyjából 10 perc alatt megvoltam az egésszel, ha nem nézem a pihentetési időt. És negyed annyi idő alatt megfő, mint szárított tesója, no meg tudom, hogy miből készült. Na de mindegy is... A gáz lezárva, a mártás kész, egy darab sajt éppen megpunnyadás előtt: kéznél, és a tészta is készen. Indulhat a rétegezés.

Most meséljem? Itt a kép :) A tetején mindenféleképp besamel és azon reszelt sajt legyen.

A feltornyozott monstrumot 5-ös fokozatra (200 °C) bedobtam a sütőbe 20-25 percre, majd kb 5 percet nyugalomban hagytam, hogy lehessen szeletelni. Frissen vágva tocsog és alig marad egyben. Másnap hidegen, vagy akár újramelegítve már szépen formára lehet vágni és kirajzolódnak a rétegek. De ez nem élte meg a másnapot. Csak a sarka.

Remélem jövőhéten megjön az új fazekam, és főzhetek egy szülinapi Lagert. Majd megírom.

Dr. Hannibal Lecter receptje alapján

              Na, nem bírtam várni. Meg kellett csinálni a tegnap vett velőt, hiszen minél frissebb, annál jobb. Le se fagyasztottam. Vétek lett volna. Aki undorodik az ilyesmitől, most nyomja meg a piros x-et, jobb fölül. Szerintem ez egy nagyszerű kaja, akinek volt mersze megkóstolni, az tudhatja. És aki az első kóstolás után is állítja, hogy undorító étel, azt nagyban befolyásolják egyéb érzékszervei az ízlelésen kívül. Hát nem egy szépség NA!

A múltkor, nem is olyan régiben sikerült a piacon szereznem velőt, az utolsó 20 dekát. Egy ebédre pont elég volt, mivel marhára zsíros, és telítő. Abból rántott velőt csináltam sült krumplival és a többi hagyományos kísérővel. Most azonban semmi kedvem nem volt rántani, már csak azért sem, mert nem volt itthon morzsa, se száraz zsemle, amiből csinálhattam volna. No meg macerás. Nagyon. Tocsog, fröcsög, nem marad rajta a morzsa, a liszt, a tojás... Szóval nem. Gondoltam van itthon még a múltkorról egy kevés libazsír benne sült máj, hagyma. Azt hiszem magáért beszél a cucc. Nagyon finom zsiradék, úgyhogy az ötlött fel, hogy egyszerűen kisütöm ezen a zsíron a beborsozott, besózott agyakat.

Hártyázás után és előtte.

A recept:

• 30 dkg sertésvelő
• kevés krumpli, vagy ami van otthon
• jó minőségű, ízes zsír
• só, bors

Egyszóval semmi extra. Mint az olaszoknál: nagyon kevés összetevő, kevés íz, de remek. Szóval egyszerű, de nagyszerű, ahogy mi mondanánk.

Először is le kell hártyázni az agy darabokat, meg megtisztítani az esetlegesen rajta maradt koponya daraboktól, vérerektől. Persze ezt írhattam volna szebben is, de így viccesnek találtam. Ez egy fontos művelet, mivel nem túl jó ízű az erekkel körbefutott agyhártya, meg aztán nehezíti a szájban történő kezdeti emésztést. Csak hogy szofisztikált is legyek egy kicsit... Csak egy kicsit. Szóval sokan ecetes langyos vízbe áztatják az agyat mielőtt lehártyáznák, de szerintem fölösleges, elég nagyon lassan folyó meleg víz alá tartani és lecsípni róla egyszerűen a nem kívánatos részeket. De csak egy tipp.

Tartár

Csináltam egy gyors tartár mártást a kajához, mert miért ne, ha találtam hozzá mindent itthon. Mivel a tartár majonézből készül ezért el kellett volna kezdenem hosszú tízpercekig keverni az olajat a tojássárgájával, hogy majonézt készítsek, de ez meggondolandó, mikor 40 Ft egy darab tojás (és a felét kidobjuk) és nem nagyon van időnk ilyesmire, vagy csak egyszerűen leszarjuk. Egy szó mint száz fogtam a bolti majonézt, igen tudom nem a legjobb, egészségtelenebb Blabla, és összekevertem tejföllel, megborsoztam, megsóztam, szórtam hozzá porcukrot és facsartam bele egy kevés citromlevet. Kész. Kerülhetett volna bele egy kevés mustár, de nem került most. Tálalásig pihent egyet a hűtőben.

Tegnapról még mindig maradt egy kevés főtt krumpli, úgyhogy a májas zsíron gyorsba átpirítottam, majd ugyanabba a serpenyőben a velőket is. Nagyjából 5 perc kellett a velőnek, meg a krumplinak is. Jöhet a tálalás: mivel nem egy étteremben főzök, hanem magamnak ezért fölkupacoltam mindent középre. Aztán később mégiscsak raktam rá egy kis "paprikás paprika" díszt, hogy faszán nézzen ki a képen :)

Elfogyott mind. Mégse lettem okosabb tőle.

Palackozás

Úgy néz ki barna sör lesz.

               Nagyjából egy hete történhetett a főzés. Azt mondták, hogy elsejétől mindenki főzheti. Oké, úgy legyen. Összesen 3 kiló malátát használtam fel, mivel elég kicsi a fazekam. Ez a kis méret relatív. Amit használtam az 17 literes volt. Nem túl sok, mivel a komló forralásánál elpárolog vagy 6 liter folyadék. De sebaj, végül is elkészült a nedű, szépen megzabálta a sörélesztő a cukrot és kipottyantotta magából az alkoholt na meg a szénsavat. Mértem gyorsan egy fajsúlyt, minden renden, alig maradt benne cukor. Lehet nem tartottam elég ideig 67 fokon, de ezt most hagyjuk is, ahogy a receptet is. Jöhet a palackozás.

Az üvegmosás. Na igen, elég macerás. Aki segített már benne, tudhatja :-) Szóval mosószeres vízbe áztattam a palackokat nagyjából tíz percre, majd szépen elöblögettem mindet, amíg teljesen  tiszta víz nem folyt az üvegekből. Ez nagyjából egy 35-40 perces művelet, ha az embernek nincs semmilyen segédlete. Komoly.

Miután megvagyunk az öblítéssel feloldunk kevés aktív oxigénes fertőtlenítőszert egy liter vízben. Igen, létezik ilyen. :-) Aki tudja hol lehet malátát, fokolót és társait beszerezni, az valószínűleg a fertőtlenítőt is megkaparintja. És ez fontos. Ha nem fertőtlenítünk, rossz ízű lesz a sörünk a megtelepedett baciktól, aztán meg naphosszat trónolhatuk a slozin. Megéri a fáradtságot. 

Mint mondtam a forralásnál vagy 5 liter elpárolgott, így 12 liter sörlevem maradt, amiből kb. 1 liter a durva élesztős ülepedék. Szóval 11 literrel, azaz 22 üveggel számoltam. Pont kijött.

A kupak lezáró és a kistesók

Az aktív oxigénes fertőtlenítő lényege, hogy nem szükséges elöblítenünk a palackokat a baciirtás után. Elég megvárnunk, míg megszárad, ami nagyjából fél óra. Ekkor aztán minden egyes üvegbe kanalazok (én tölcsért is használtam) 4-5 gramm, azaz nagyjából egy mokkáskanálnyi cukrot, hagy egye meg az élesztő. Így lesz szénsavas az üdítőnk.

Ezzel tulajdonképpen kész is voltam. Már csak le kellett zárnom az üvegeket. Persze a legjobb a csatos üveg, hiszen egy mozdulattal meg is van ez a fejezet. A többihez meg ott van a koronazáró (3-as kép). Nem túl macerás. Végül már csak a takarítás maradt. Egy cetlire ráírtam a sör nevét és a leerjedési, palackozási dátumot és ráragasztottam a rekeszre. 4 hét és iható. Na persze megpróbálom mértékkel.

Várják a tavaszt a Kölykök.

Ui: Ezt a bejegyzést a gumi billentyűzetemmel írtam (30 min!), és folyton lemaradtak betűk. Remélem mindet kijavítottam.

Szűzpecsenye? Akár!

         Nem sokkal a Blog "indítása" után az éhség beszélt hozzám. Nem igazán fűlött a fogam az óvodából hazahozott menza kajákhoz, úgyhogy a muszáj voltam kinyitni a hűtőt. Ekkor jutott eszembe, hogy a fagyóban még ott hever egy szűzpecsenye. Na, ki olvasztottam egy pillanat (1,5 óra) alatt.

Nem, nincs ennyi lóvé, csak nálunk a kisközértben karajnak ütik fel a szűzpecsenyét is, így nem kerül egy vagyonba. Az itteni kisboltról nagyjából ennyit. Csak még egy gondolat: ma sikerült vennem egy falat velőt, de elraktam későbbre. Valószínűleg most jött a friss áru. Ha velő van, akkor friss hús is van. Aztán ez 2 havonta történik meg nagyjából, szóval nem sok reményt fűzök a bolti húsokhoz általában. Ha jót akar magának az ember, akkor ellátogat a közelében lévő piacra (esetemben a kispesti) és ott vásárol be. Vagy nevel egy állatot. Csakhogy nem mindenki teheti meg. A panelban legalábbis nehéz volna.

Gondolkoztam, hogy mivel is kéne enni ezt a klassz husit, mihez kezdjek vele. Gondoltam megsütöm afféle disznó steaknek és lementem a boltba, petrezselyemért, amit a főtt krumplihoz akarok keverni. Ott megláttam az aszalt fügét, ami 20 Forinttal volt drágább a jól ismert Mogyi mazsolánál, úgyhogy kész volt a terv.

A fügét beáztattam egy kis időre vízbe.

A recept:

A húst felszúrtam és kialakítottam a lyukat :-)

• Egy darab szűzpecsenye (szűzérme, sertés bélszín stb.)
• Fél zacsi aszalt füge vagy más szárított gyümölcs
• Egy kevés Bacon szalonna.
• só, bors
• kevés olaj a sütéshez

• Krumpli
• Petrezselyemzöld

• Egy darab Brie, vagy Camambert Sajt
• Egy kis fej fokhagyma
• 1,5 tejszín
• só, törött bors

A husi végre kiolvadt. Megszórtam sóval, és durvára tört színes borssal (már így lehet kapni a boltokban!) és mondhatni nem sajnáltam a fűszereket, hiszen egész nagy húsról, egybe húsról volt szó. Felszúrtam a husit és megtömtem a fügével és baconnal. Tettem volna még hozzá szívem szerint egy kis diót is, ha van itthon. Az olaj már egészen fel volt hevülve, így hát mehetett bele a döglött állat. A kis "farok" részét a pecsenyének külön sütöttem, mert ezt a részt már úgysem lehet megtölteni, majd a "szakácsok eledelévé" vált.

Sül a pecsenye

Hja igen, a krumplit már előtte felraktam volna főni, ha nincs itthon maradék főtt burgonya, s ekkor leszűrtem volna. Nos, egy egészen kevés kis olívaolajon megfuttattam a fokhagymát és egyből felöntöttem a tejszínnel és belemorzsoltam a sajtot. Kb 5 perc lassú főzés után a mártás el is készült, ekkor már csak szűrni kellett, mert a Brie fehérpenészes széle magában nem túl guszta. Itt meg is említeném a tejszínnel való kapcsolatomat.

Nem igen használok főzőtejszínt, mert valahogy nem akaródzik elhinni (szép magyarosan) hogy ez a 10 % zsírtartalmú "izé" természetes. Könyörgök, a tejszín 35-40% zsírtartalommal bír. Legalábbis a jóféle. Vagy ahogy ma jól hangzik, a prémium. Szóval legyen a tejszín inkább habtejszín, van abból is cukrozatlan.

A mártás hozzávalói

A hús végül, mikor már úgynevezett kérget kapott, átkerült a sütőbe kb. 4-5ös fokozatra (180-200°C), ahol nagyjából 8-10 percet töltött el. A szűzpecsenye akkor finom, ha benne maradt az összes zamat. Nem szabad csontra sütni, vagy ha úgy tetszik cipőtalpra. A felülete ropogós barnára sült, a belseje lágy, omlós és rózsaszínes, de nem nyers. Ezt garantálom, 8 perc sütés után.

A kész hús

A krumplit a maradék olajon átpirítom a petrezselyemmel, és már tálalhatok is. Semmi extra, inkább beszéljenek az ízek. Nagyszerű ebéd lett. Maradt belőle egy kevés, úgyhogy vacsira is jó lesz, akár hidegen. Bár blog olvasástól még senki nem lakott jól. :)

Hogy is kell?

Eszembe ötlött, hogy milyen jól el tudnám csapni az időm egy blog vezetésével.
Kár, hogy egyáltalán nem értek a szerkesztéshez és miegymáshoz. Majd rajta leszek.