"Jó a címkéje, tuti fasza sör!"

"Mi a BrewDog-nál merész, fesztelen söröket készítünk meg nem alkuvó módon. Sört melynek lelke és célja van [...]" Olvashatjuk a nem is véletlenül nagy népszerűségnek örvendő BrewDog sörfőzde bármelyik sörének a címkéjén. A főzdét 2007-ben alapította két teljesen átlagosnak mondható, jó és jobb söröket kedvelő és hajkurászó srác Skóciában. Mára már a kézműves sörös berkekben mindenki ismeri a nevüket, és sorra nyílnak a pubjaik világszerte. Sokan az "agresszív", "provokatív" marketing stratégiájuknak tulajdonítják a sikerük kulcsát. A világ legerősebb söre címet, mint piaci szenzációt hajkurászva éveken át durvább és durvább "söröket" hoztak ki, mígnem az 55% alkoholtartalmú, kitömött mókusba csomagolt darabjuknál megálltak (The end of history). A természetesen szuper limitált szériás főzet 3 decis üvegje (mókusa) 780 dollár körül mozgott. Persze megvették mind. Az így mára már tekintélyes világsikernek örvendő skót főzde olyan helyzetet teremtett magának, ahol a magas minőség fenntartása mellett, további reklám fogásokkal karöltve és szép, mindenki agyába befurakodott címkéivel - mint láthatjuk - simán túlárazhatja söreit, a fogyasztó végső soron megveszi. A minőség megtartása viszont kulcsfontosságú, és nagyon is profin készítik főzeteiket. De vajon én is tudok ilyet itthon? Tettem fel a kérdést magamnak és mire a válaszhoz értem volna, már le is főztem a saját változatomat a BrewDog egyik alapszériás sörére, a Dead Pony Club-ra. A skót srácok a sörfőzők és gourmetek legnagyobb örömére hivatalos honlapjukon megjelölik az adott sörhöz felhasznált komlók és maláták listáját. Habár a recept nem csupán ennyiről szól, mégis nagy kapaszkodóként szolgált. És mielőtt bárki félreértené: én nagyon szeretem a BrewDog söreit.

A malátákat megcseréltem, de a komlókra odafigyeltem. Ugyanazt a három fajtát használtam fel, amit a srácok is írtak a honlapjukon: Mosaic, Citra és Simcoe. 18°C fokon erjesztettem amerikai west coast élesztővel, hidegkomlóztam és palackban utóérleltem 3 hetet a kóstolóig. Mivel a BrewDog söre mikroszűrt, az enyém pedig természetes, élő sör; valamint amiért a malátákat is felcseréltem csukott szemmel kezdtem bele a vakkóstolásba, hogy ne tévesszen meg a sör áttetszősége és színe. Azt hiszem, ha nem így tettem volna azonnal rájövök, hogy melyik pohár melyik italhoz tartozik. Ehhez a kóstolóhoz elengedhetetlenül szükségem volt egy segítő kézre.

Az 1-es minta masszívan komlós illatú: gyantás, kissé mandarinos, marakujás. Sajnos a háttérben jelentkezett némi frissen vágott, zöld füves jelleg, ami rontotta a komlós zamatokat. Nagyon enyhe, kenyeres, kissé zöld gabonás maláta jelleg mutatkozik a vad komlózás mögött. Kortya száraz és üdítő jellegű, közepesen szénsavas, enyhén kesernyés és egy kekszes maláta zárja az egészet, ami szerintem marha jól bele illik a képbe, szép kontrasztot állít.
A 2-es pohárban is nagyon intenzív a komlós illat: kissé olajos, erősen gyantás-fenyős, grapefruit és kender keveredik. A háttérben megjelenő vajas szagú ún. diacetil még épp, hogy nem zavaró. Nagyon sok komlót sejtek a sör

mögött; olyan, mintha egy frissen szedett és szárított komlós zsákba nyomnám az arcom. Összességében mind a két illatminta komplex és zavarba ejtően komlós. Komló, komló, komló! De ez ugye egy amerikai pale ale-től el is várható. Ennek a kortya még szárazabb is, mint az előző, talán egy kicsit túlzottan is. Hiányzik belőle egy kis testesség. Kevesebb a szénsavja, ami könnyebben ihatóvá teszi; és ez fontos is, ha ilyen száraz sörről beszélünk.

A letakart szemes vakkóstoló indokolt volt, mint később ki is derült, hiszen az 1-es minta opálosabb és sokkal világosabb volt, mint a 2-es, így rögtön rá is jöttem, hogy az 1-es pohárban van a saját söröm, a 2-esben a BrewDog-é.

Habár a kép nagyon rosszul adja vissza, a 2-es kristálytiszta, és az 1-es pohárban lévő folyadék is tiszta, de láthatóan nem annyira, mint a másik.

Mindent összevethetve megveregethetem a saját vállam, mert a klónozás szuperül sikerült, leheletnyi apróságok tették a végén mégiscsak láthatóvá (szó szerint) a két "versenyző" közti különbséget. Elmondható, hogy egy közepesen tapasztalt sörfőző, akár egy gázrezsón is összedobhat, precíz erjesztés vezetéssel egy BrewDog sört, ha utána jár a receptnek és a sörtípus kritériumainak. De ha úgy döntene az illető, hogy sörfőzdét alapít, vajon ő is el tudná adni 3 decis palackba rejtett, tegyük fel hibátlan sörét 700-1500 forintos áron? Ezzel a gondolattal és költői kérdéssel persze csak én is annyira gondolom magam provokatívnak, mint "klón donorom". Nagyon fontos a minőség, és a BrewDog sem tartana ma ott, ha a címkéjükön szereplő (lsd. e cikk első mondata) első mondatuk nem lenne igaz. Persze ha valamit eladásra szánunk, nagy tömegek számára meg kell békélnünk a gondolattal, hogy nem elég csupán a jó termék, vagy a jó arculat, reklám; a kettőnek együtt kell működnie, s a skót srácok szerintem ebben alkottak nagyot.

Új őrület: türelem és precizitás, avagy elkezdtem ászok söröket főzni

A nyár folyamán a hajón egy-két görbébb este folyamán megfordult a fejemben, hogy milyen jó is lenne nekem is klassz, üdítő láger söröket gyártani otthon. Mindeközben kortyolgattam a nap végi Bitburgerem. Szeptemberben már kész tervvel vonultam haza, s András haverom, aki egy sörfőző rokonlélek, megrendelt, beszerelt és üzembe helyezett az egyik régi Lehel hűtőmbe egy digitális termosztátot, azaz hőfokszabályozót. Egyszóval le a kalappal előtte, utólag is köszönöm, csúcs ez a cucc! Hamar rájöttem, hogy fűteni nem fogja a hűtőt, ezért behoztam a kert végében álló istálló szerű, összetákolt raktárból, ahol a hőmérséklet nem haladta meg a 14 fokot. A házban 20-26 celsius körül mozog hő, így a hűtőnek ideális, a termosztát 10-18 fokra nagyszerűen állítható, és pontosan tartja is a hőfokokat. Egy szó mint száz az év végén lefőztem 3 ászok sört is e remek megoldásnak köszönhetően. A precízen vezetett erjesztés mind a három esetben tökéletes sörhöz vezetett. A türelem is nagy szerepet játszott most. Első söröm 2 hétig erjedt 10 fokon és palackban érleltem 1 fok körül. Rájöttem, a legjobb sör a legegyszerűbb recept alapján készül, csupán minimális, de annál jobb minőségű alapanyagból, adalékanyag mentesen, üde komlókkal, türelemmel, és gondosan vezetett erjedéssel. Ez nem csak a lágerekre igaz.

Bécsi láger - félbarna ászok sör

Elsőnek egy bécsi láger típusú sört készítettem, amelynél minden apró részletre figyeltem. Ezt a sör fajtát manapság már csak Mexikóban készítik, hiába a neve. Egy fantasztikusan jól megkomponált, gazdag malátás sör, ami nélkülözi a keserűséget és az élesztő okozta gyümölcsös jellegű észtereket és fűszeres hatású fenolokat.

Tükrös

Az én változatomban egy fél! gondolatnyi festő maláta van: 30 gramm körül, ami valljuk be az összes gabona (nagyjából 4-5 kg) hányadában elenyésző mennyiség. A bécsi, illetve müncheni maláta megadja a tökéletes telt ízvilágot, anélkül hogy a kész ital geijl, vagy édes lenne. Finom, apró bubis, krémes habú, rozsdás színű, száraz ivósör a maga 5,5 %-nyi alkohol tartalmával.

A tükrös megjelenés szerintem fontos egy alsóerjesztésű sör esetében, ezért a palack alján felkavarodott, nagyjából 1-1,5 centinyi, zavaros részt nem öntöttem a pohárba. Persze ezt is megiszom, csak nem öntöm ki, hogy a pohárban az ital teljes pompájában virítson.

Mosaic-os, zabos láger

A sikeren felbuzdulva muszáj voltam elkészíteni egy olyan agymenést is, ami természetesen a már sokszor emlegetett BJCP stílusleírásaiba nem fér bele, hisz a határokat feszegeti. Addig feszegeti, míg el nem szakad és összeolvad szépen kettő, három vagy akár több stílus is.

Német ászok élesztővel

Így gondoltam ki egy olyan karakteres, vadul komlózott, IPA szerű sört, ami szuper tiszta és erősen erjesztő német láger törzzsel készül. Az eredmény bomba robbanás szerű. Az élesztő hagyja kibontakozni a komlót, ami egyébként egyetlen fajta a főzetben: Mosaic. Ez az amerikai komló azért viseli állítólag ezt a sejtelmes nevet, mert illat- és ízanyagaiban is felfedezni a legkülönbözőbb fűszeres, gyógynövényes, gyümölcsös és a komlókra még általában jellemző aroma anyagokat, mint egy mozaik kép, több ezer alkotó elemből épül fel, mígnem kialakul a tökéletes egész. Nekem kicsit elment már ez a komló egy érdekes irányba, de ez nem jelenti azt, hogy rossz lenne.

Az élesztőre visszatérve meg kell említenem, hogy a boltban lehetőségem volt kipróbálni a különböző Gozdawa termékeket, ami egy lengyel márka. Többszöri kísérlet után egyértelműen azt kell mondjam, hogy az élesztői csúcs minőséget képviselnek, azok közül is az ászok élesztők. Tiszta, naturális, semleges illetve selymes karaktert adtak a kész söröknek.

Végül, de nem utolsó sorban a tavalyi év legjobb söre címet (itthoni körökben) méltón viselő házi pilzeni típusú darab következik.

Gazdag malátás alapokon nyugvó, markáns komlós keserű invitálja az ízlelőbimbóimat egy játékos táncra. Az öröm nem tart sokáig, hiszen olyan klassz, frissítő, üde és itatja magát, hogy szinte azonnal elfogy a palacknyi folyékony kenyér.

Áttetsző? Áttetsző!

A maláta csupán pilzeni, az élesztő is pilzeni, a komló ugyan lengyel, de ez szerintem megengedhető változás. Az előző lágertől teljesen eltérve ez a sör hűen követi a régimódi receptet, s annak legjavát adja vissza. Ezidáig nem gondoltam volna, hogy házi főzet lehet ilyen szép tükrös megjelenésű.

Azt hiszem ez a főzet hamar az egyébként is láger kedvelő család kedvencévé fog válni, úgyhogy mentek belőle pár palackkal egy későbbi kóstolóra is. Hátha megéri a 2 hónapos kort!

Összességében elmondható, hogy a jó minőségű alsó erjesztésű élesztő garantálja a sör selymességét, minden esetben hagyja érvényesülni az alapanyagokat, legyen az a maláta, vagy a komló és semleges, ám létfontosságú szereplőként a háttérből támogatja a sör komplexitását. Új szerelem ez a sörök színterén, a MadCat "főzde" kicsit most is megújult, kiszínesedett.

Megint eltelt egy év

Újabb év telt el, újabb képekkel pótlom azt. :-) Mármint gasztro szempontból.
Ismét szemezgettem csupán. A kenyérkészítés művészetét tökélyre fejlesztettem. Istenem milyen jó is a házi kenyér! A hamburger buci is házi már, ahogy sok más dolog is. Év elején kirándultam Brüsszelben, érdekes helyekkel, klassz sörökkel tarkítva. Kis kertesből (ahol saját kis kertem is volt!) költöztem ki hajóra, ahol dolgoztam idén is pár hónapot, jártam Amszterdamban, Kölnben, Bécsben, Pozsonyban, Bambergben és egy csomó jó helyen; majd egy újabb házba értem haza. Télen beálltam eladónak Peti cimborám kézműves sör és sajt boltjába. Egy két szörnyűséget leszámítva klassz kis év volt! :-)

A sörfőző délelőttje

A sörfőzés és a sörfogyasztás forradalma is Amerikában kezdődött, mint azt páran tudjuk is. A megoszló sörfogyasztó társadalom egyik oldalán ott állnak mind a mai napig a tömegsörök, kristálytiszta, kénes lágerek, a Coors, Bud, Millers és társai vezetésével, aminek eredményeképp nemcsak a távoli kontinensen, hanem Európa több országában is elszoktak az emberek a valódi sör ízétől, és csupán víz helyett, száraz, szénsavas üdítőitalként kezdték fogyasztani e söröket. A másik oldalról ugyanitt, az USA-ban indult el a házi és ún. "Craft" magyarra fordítva durván: kézműves sörök készítése és piacra való betörésével természetesen azok fogyasztása is. Ekkor szedték össze a helyi nagyokos sörpocakok a világban létező söröket egy, a napjainkban is elsődleges, és mérvadónak számító rendszerbe, a BJCP-be. Ez a söröket kategóriákra és alkategóriákra bontó rendszer sem lehet azonban teljes, hiszen több történelmi, illetve a sörfőzők agyából kipattant újdonság, illetve különböző stílusok keveréke nem tartozik bele. Helyesebben: van egy mondhatjuk nyílt kategória, a Különleges sörök, ide mindenféle sört be lehet sűríteni, ami a többi stílusnak nem felel meg.

10 percenként alapos kevergetés

A hosszúra nyúlt bevezetés után pedig következzen az én különleges söröm, és az elkészítése. Ez egy füstös (rauchbier) foreign stout, késői angol komlózással, rozzsal és tölgyfa zamatokkal.

Hőmérséklet ellenőrzés

 Reggel 9, ideje elkezdeni a főzést: 14 liter vízbe bekeverem a nagyjából 4,5 kilónyi maláta őrleményt. Alapos keverés, a víz 52 °C fokos, fokozatosan, nem túl gyorsan melegítem fel 64 °C fokra a gázon. Mikor ez megvan még egyszer alaposan megkeverem, majd lezárom csatos fazékfedővel, hogy minél jobban tartsa a kívánt hőfokot. 10 percenként ránézek, jól megkeverem, lecsekkolom a celsiust: ha lehűlt kicsit, adok neki egy kis gázt, újra beállítom és hagyom tovább, összesen 1,5 órát a fazékban, mindig letakarva. Ma 1 °C fokot esett a hőmérséklete a cefrének 45 perc alatt kb, ami nem vészes.

Jódpróba: bal oldalt az eszközök, középen negatív, jobb oldalon pedig pozitív. Pirossal kiemelve a vizsgálandó részek.

1,5 óra után elvégzem a jódpróbát, aminek negatívnak kell lennie. Ez azt jelenti, hogy pár csepp sörlét kiveszek egy fehér felületű kistányérra, rácseppentek egy pötty jódot, mire az sárgásbarna marad. Ellenkező esetben a jód megszínezi lilásra a cefrében

Máslóvíz balra, Szűrőrendszer jobbra

található még cukorra nem bomlott keményítőt, így tudjuk, hogy nem nyertük ki az anyagból a maximumot. A cefrézést addig folytatjuk, míg a próba negatív lesz, tehát minden keményítő átalakult cukorrá. 1,5 óra elég volt most neki. Ekkor megemeltem a hőt 78 °C fokra, itt tartottam 5-10 percet, hogy könnyebben menjen a szűrés, illetve ezen a hőfokon inaktiválódnak az enzimek, ezzel megtartjuk a kialakított ún. cukorprofilt. Időközben egy másik edényben elkezdtem forrásig hevíteni még 14 liter vizet: ez lesz a máslóvíz. Kész voltam, elkezdtem a szűrést: kb. 11 óra lehetett.

Malátaszűrés

A szűrés annyit tesz elsősorban, hogy elválasztjuk a levet a törkölytől (visszamaradt kiázott malátadarabok). Ez egyszerű, egy szűrőlemezt tettem egy lyukas aljú vödörbe. Az alján lévő lyukra egy tölcsér van odaragasztva sufnituninghoz méltóan, amire rá van húzva egy hőálló PVC cső, mivel fontos, hogy a forró sörlé ne érintkezzen oxigénnel. Ez a későbbi sörünk ízét rontaná. A cső végén valami, amibe összegyűjtjük a levet. A szűrés egy nehezebb része azonban, hogy a sörlében található, szemcsényi, apró darabkákat, illetve az ún.

Az első eresztés balra, a második eresztés középen.

tésztát, (ami tulajdonképpen a malátaliszt és víz keveréke) leszűrjük, vagyis kitisztítsuk a sörlevet, teljesen az áttetszőségig. Ha a csőben elakasztjuk a folyadékot, láthatjuk, hogy mikor lesz tiszta a sör, ugyanis az ilyen apró szűrést maga a törköly és maga a maláta héja végzi. Az összes sörlé leszűrve, elkezdtem a máslást.

A leszűrt "tészta" balra, a kimásolt törköly középen, és a cefréző fazék jobbra.

A törkölyben ilyenkor még rengeteg cukor és értékes íz, illatanyag lapul, és az összegyűlt sörlevünk is nagyon kevés ekkor még. Hogy az említett anyagokat kinyerjük egyszerűen átmossuk, vagyis rámerünk mindig egy adag forró (90 °C fokos) vizet a törkölyre, hogy annak a tetején álljon 1-2 ujjnyi vastagon a víz. Szép lassan lecsorog a forró víz, mely 75-78 °C fokra hűl, mire a malátán átfolyik. Ez a máslás hőmérséklete. Ha 78 °C fokos vízzel kezdeném a máslást az lehűlne 60 °C fokra, mire átfolyna a törkölyön, így benne hagyva a sok finomságot. Kb. 12 óra volt, összegyűlt a tervezett sörlé mennyiségem, a fazekam fullig tele. Gyorsan felraktam a gázra melegedni.

A Starter balra, és a kifőtt maláta jobbra, a kukában.

Amíg a sör törekszik a forrásra, elpakoltam magam után, rendet tettem és külön picike lábasban beforraltam, majd lehűtöttem 20 °C fokra kb 2 deci sörlevet. Ezt a sörlevet gondosan elfertőtlenített edénybe öntöttem és hozzáadtam az élesztőt, kicsit megkevertem, szintén steril eszközzel és lefedve félreraktam a konyhába. Kiméregettem a komló adagokat a kis zsákocskáimba, amikben gond nélkül lehet forralni a komlót, és a végén így nem kell a szűréssel pepecselni, csupán kiemelni a kifőtt komlóval teli zsákokat a kész sörből. Eddigre nagyjából felforrt a sör, amivel vártam körülbelül 10 percet, hogy a habja távozzon nagyjából, majd ment

Kimért komlók balra, rotyogó üst középen, és hűtőspirál jobbra.

hozzá az első adag komló, amivel 60 percet forrt együtt. Az utolsó 15 percben, illetve gázkioltásnál (0 perc) kapott még egy-egy adagot a sör fűszeréből, a komlóból. Minél kevesebb ideig forraljuk annál aromásabb, illatosabb és ízesebb marad, azonban minél tovább forraljuk annál keserűbb lesz tőle a sör. Ez a keserű- illetve az aromakomlózás a szakzsargon szerint. A forralás felénél az üstbe lógattam a hűtőspirált, aminek egyedüli értelme, hogy a 30 perces forralás ideje alatt az eszköz a lében fertőtlenedik.

Leveles (egész) és pellet formájú komló balra, tölgyfachips jobbra.

A forralás végeztével hagytam még ázni a komlókat 15-20 percet, amíg jobb esetben fogyasztanám az előző főzeteim, ahogy a főzés többi üres szakaszában is. De egyedül voltam és hétköznap délelőtt, szóval ...

Ezután elkezdem a hűtést: a spirálra csatlakoztattam a zuhanyt, a másik felére egy PVC csövet és a hideg vizet átvezetve a csövön, azzal folyamatosan kevergetve a sört, kb. 10-15 perc alatt fix 20 °C fokra hűtöttem a lét. Minél gyorsabban végezzük a hűtéstt, később annál tisztább lesz a sörünk, de a fő szempont, hogy ne fertőzödjön be: a kritikus hőmérsékleti tartomány a 30-55 °C fok, ekkor kell a leggyorsabban, odafigyelve dolgoznunk. A lehűlt, elkészült sörlevet az előzőleg sterilizált erjesztő vödörbe öntöttem, megmértem a fajsúlyát (1.068 - a vártnál [1.067] leheletnyivel jobb kihozatal) majd felkevertem (oxigénnel dúsítottam) egy szintén steril elektromos habverővel.

Erjed a sör balra, és különböző méretű csatos üvegek jobbra.

 Az időközben elkészült startert (felhabzott) hozzáöntöm a léhez, légmentesen lezárom, kotyogót rakok rá és hagyom erjedni 3 napot 20 °C fokon, majd elfertőtlenített zsákba tett tölgyfachipset adok hozzá, ezzel imitálva a tölgyfahordós ízt, ami egyébként remekül működik is. Ezzel még 1-2 hétig hagyom állni, érni, majd üvegekbe, vagy hordóba fejtve érlelem minimum 1 hónapot. Délután fél 3, és végeztem már a takarítással is, tehát egy szuper sört el lehet készíteni 5, 5 és fél óra alatt mindent beleértve. 2 hetet erjed, 2 hetet érik majd sorsa beteljesedik a nyelőcsövön való távozás rögös útján. Ez az én különleges koncepció söröm története.

Belga erős világos sörök

A fent említett típus a BJCP (http://www.bjcp.org/2008styles/catdex.php) rendszer meghatározás, összbenyomás fül alatti szöveg szerint (és saját tapasztalattal kiegészítve) egy elevenen habzó, szárazkás, összetett és komplex ízű, gyümölcsös illatú, aranyszínű, tiszteletre méltóan erős belga típusú, felsőerjesztésű sör. A statisztika szerint a végső sűrűsége 1.005 - 1.016 (azaz 5-16 g extrakt [édességet, testességet okozó anyag] marad a leerjedt és fogyasztásra kész sörben) tehát igencsak száraz típusról beszélünk. Csak összehasonlításképpen ugyanez a sörbíráló és vizsgáló program által karanténba szedett, ismertebb stílusok közül, például a cseh pilzeni sörnek a végső sűrűsége 1.013 - 1.017, vagy egy jobban ismert és édeskés sörnek, teszem fel a Bak típusú sörnek ez a számított értéke 1.013 és 1.019 között, de a dupla (erős) baké már 1.016 - 1.024 között változik.

A belga erős világos sörök, egyszerűséget képviselnek, de a különleges a főerjesztés során felhasznált belga élesztőnek és a hosszú érlelési időnek köszönhetően rendkívül komplex és összetett ízvilágú söröket kapunk.

Az egyik leghíresebb és fajtájának ékes képviselője a többek által is ismert Duvel, ami tükörfordításban annyit tesz: Ördög. A sör története a Moortgat sörfőzdéhez kapcsolóik, amelyet egy belga úr alapított 1871-ben. Magát a sört 1923-ban dobták piacra először, majd 1960-ban saját poharat is terveztek hozzá. Az úgynevezett Duvel tulipánból fogyasztva adja a sör a legfenségesebb zamatait.

A belga erős világos sörök jellegzetessége, ahogy a Duvel-é is, hogy fogyaszthatjuk 4-7 fokon, mint a legtöbb alsó erjesztésű láger, vagy pilzeni típusú sört is, mivel így még üdítőbben hat, de akár kóstolhatjuk 10-15 fokon is, ami a belga és egyéb sötétebb, karakteresebb és úgy általában a felső erjesztésű sörök megszokott fogyasztási hőmérséklete. Ezen a hőfokon az ital kicsit többet mutat magából. Játszadoznak a gyümölcsös, fenolosan és direkt fűszeres zamatok, a savanykás pilzeni malátás jegyekkel, kevés citrusos, földes és fenyős; mindezek a komlótól származó illatanyagokkal. A belga sörök már-már védjegyévé váló kandiscukor is nagyban hozzájárul a végső ízvilághoz és nem elhanyagolható mértékben természetesen a végső alkohol fokhoz is. A kandiscukor egy olyan teljes mértékben erjeszthető, úgynevezett invert cukor, melyet előszeretettel alkalmaznak belga sörfőzők a söreikben, azokat erősebbé, vagy nagyobb mennyiségben használva karakteresebben karamellessé téve.

A stílus másik hamisítatlan képviselője a sokak által is ismert Delirium Tremens, amely a Duvel-lel ellentétben több féle belga sört is készít, de az alapsöre kapcsolódik a belga erős világos kategóriához. A wikipedia szerint: "A delirium tremens idült alkoholistáknál fellépő, állandó reszketéssel, súlyos érzékcsalódásokkal és téveszmékkel járó elmebántalom." Elég találó név tehát egy ilyen típusú sörnek :-) A sört először 1989-ben dobták piacra és óriási sikert aratott, olyannyira, hogy többször is a világ legjobb söre címmel illették. Először 1998-ban kapta meg a megtisztelő címet. Brüsszel belvárosában a sör nevével és logójával ellátott több emeletes és helységes, hatalmas sörmenyország (pub - kocsma) várja a sörre szomjas vendégeket. 2000 féle üveges és legalább 30 féle csapolt sört kínál a hely, mely kínálatával Guinness rekordot is döntött. Természetesen a márka minden típusú söre kapható üvegben és sokuk csapolva is. Elég fura egy magyar embernek csapolva inni egy 8,5 % alkohol tartalmú sört, de azért nagy nehezen hozzá lehet szokni ;-)
A sör címkéjén szereplő, védjegyként is szolgáló rózsaszín elefánt a sör elfogyasztása után jelentkező hallucinációkat mutatja meg mókásan. A sör ízére rátérve, hamisítatlan erős világos belga sörről van szó, mely finoman fűszerezett, ezzel is remek egyensúlyt és komplexitást állítva a sör zamataiban.

Vannak még híres és kevésbé híres, vagy úgy is mondhatnám, hogy hírhedt képviselői a típusnak, de az előbb említett kettő megkóstolása után egyértelművé vált számomra is, hogy el kell készítenem a saját változatomat nem pedig újabb kereskedelmi remekeket felkeresni.

Ahogy a képen is látni, nem ma készültek a sörök, sőt a nedves és éppen a söröknek megfelelő tárolási hőmérsékletű pincében olyan régóta állnak a palackok, hogy némelyikük már poros, penészes. Persze csak az üvegük kívülről.

Az első erős világos belgám a Devil nevet vette magára. Édeskés maradt sajnos, de ennek ellenére nagyszerű és komplex ízű, illatú és nagyon erős (9-9,7 % alkohol) sör. Jégbe hűtve aljas tud lenni, első szaglásra kissé gyümölcsösnek mutatja magát, majd kortynál jön a kandiscukorból eredő édesség, ami kicsit sok lett a stílushoz képest, de még így is nagyszerű. A sör 2012 augusztus végén készült. 2014 januárjában kóstolva azt mondanám, hogy hamisítatlan és leírhatatlan minőséget garantál ez a sör.

Jobbra látható a "Devil". Annak ellenére, hogy élő sörről beszélünk, ami nagyjából azt jelenti, hogy pasztörizálatlan és élő sörélesztő található a palack alján (amely könnyedén felkavarható, ezzel zavarossá téve a sört) egészen szépen, tükrösre letisztult. A sörélesztő elfogyasztása egyébként nagyon egészséges, s régen mindig így is tettek, mikor még kupákból és egyéb átlátszatlan poharakból fogyasztották a sört, hiszen ekkor még nem volt elsődleges, sőt, egyáltalán nem volt mérvadó szempont a sör tisztasága. A stílusnak megfelelően nagyon intenzíven habzó, és annak ellenére, hogy az erős 7-8 % alkohol tartalom fölötti sörök habja az alkohol roncsoló hatásának következtében gyorsan elereszti szép habját, ennek meglepően tartós és tömör fehér habkoronája van. Fogyasztása igazi kulináris élmény.

A "Devil" sikerén felbuzdulva kénytelen voltam tavaly megfőzni a továbbfejlesztett változatot, melybe már nem a hagyományos Duvel (Moortgat főzde - üvegből tenyésztett) élesztőjét használtam, hanem a főzésbe egy csavart víve egy teljesen más, a Saint-Remy, belga kolostorban élő trappista szerzetesen egyedi belga élesztőtörzsét használtam fel, amit a Rochefort nevű (BJCP rendszer szerint az erős sötét belga sör kategóriába tartozik) belga apátsági sörös palackok aljáról szaporítgattam, nevelgettem, mint egy kis állatot, vagy gyereket :-) Ez az élesztő 8 hónap érlelés elteltével mutatja meg ellenállhatatlan ízeit, illatait. Egyszerűen magáért beszél: a stílushoz hűen csupán világos pilzeni maláta és cukorból áll a recept, kevés komlóval megtámogatva. A főszerep az élesztőé. És ez a főszereplő sajnos elég lusta, így 2 hónap alatt erjeszti le a sört, majd még 6-8 hónap hideg (0-10 °C) érlelés kell neki, hogy végre "bizalmába fogadjon" és megmutassa mit is tud. Az élesztők királynőjéről beszélünk, aki idő elteltével meghálálja a "kényeztetést". A "Delirium de garde", szó szerinti fordításban "Hosszú raktározásra szánt tudatzavar" fantázianevű söröm képviseli a stílus legjavát. Szívem szerint megkóstoltatnám a Moortgat családdal és felszolgáltatnám a Delirium Café-ban Brüsszelben. Kellemesen fűszeres, gyömbérrel, korianderrel, narancshéjjal fűszerezett, harsányan gyümölcsös és citrusosan frissítő illatú, száraz és intenzíven szénsavas, nagyon tartós habkoronával rendelkező, világos, alkoholosan bizsergető, erős belga ale. Nem vagyok nagyképű, de ez a sör megérdemelne egy saját típusú poharat :-D
Egy szó, mint száz: ez az autentikus belga sörtípus nagyon finom és kizökkent a hétköznapból, a fogyasztása maga egy ünnepi pillanat. Az otthon főzőknek pedig megéri jól elrejteni fél évre a pincébe a királynőt.

Én azt mondom, nagyon finom a Duvel és a Delirium Tremens, de inkább megfőzőm a sajátom és eldugom a pincébe fél évre, de magaménak, sajátoménak tudhatom a nagyszerű kulináris élményt nem beszélve arról, hogy a bolti sör töredékéért elkészítettem a magamét.

Szóval Cheers a türelmes kollégáknak!

Helló újra :-)

Üdv! 2 év kihagyással újra szeretnék írni pár szót magamnak. Természetesen nem sértenék meg senkit, ha olvasnak, nyilván nektek is szól a bejegyzés. Nagyon sok víz folyt le a Dunán 2 év alatt, de ami a gasztronómiai és kulináris fejlődésemhez szervesen is kötődik azokat a következő képek tartalmazzák :-)

Van itt Benedek tojás, rántott kentucky csirkeszárnyak, káposztás knédli, angolos csirke, teasüti stb. stb. és csak egy párat raktam föl a temérdek elkészített étel közül. Természetesen azokat, amelyekről találtam képeket. :-) Nem tudom miért ír aláhúzott betűvel, de kurvára idegesít. :-)Készültek sörök is, nemsokára taglalok is párat.

Ha valaki fel akar kapni pár kilót

       A napokban elgondolkoztam azon, hogy milyen jó lenne már ha itt lenne a nyár, s nekünk csak a tökünket kéne lógatni a Balaton partján a melegben. De sajna nem a Balaton partjáról írok, hanem a panelból, mint általában. A strandról először eszembe jut a szépséges szabad strand, ahol nem zargatnak az emberek, nincsenek annyian, és akkor mész oda, amikor szeretnél. Aztán beugrik rögtön a másik kép, mikor undorító módon belépőt szednek azért, hogy megközelítsd a vizet, de ezt letudva megérkezünk ilyenkor a hangulatba. Egy pléd, vagy törcsi kiterítve mellettünk a hűtőtáska tele hideg sörrel, süt a nap és megy a kártya parti. Aztán megéhezünk és elintézzük magunkat egész napra egy lángossal :) Én is ezt tettem itt a beton parton.

Úgyse tudsz ellenállni, ha melletted eszik.

A recept abszolút nem bonyolult és nem is telik sok időbe elkészíteni. fél kiló lisztet összegyúrunk 2 deci langyos tejjel, amiben előtte felfuttatunk egy kevés élesztőt, negyed kiló főtt krumplival és sóval, cukorral. Ezt csinálhatjuk kézzel is, de a legjobb ha rábízzuk a kenyérdagasztó gépre, márha van ilyenünk. A lényeg, hogy legalább 10 percig gyúrjuk. Utána hagyjuk kelni, kb. fél órát és egyszerűen beleszaggatjuk kör alakban a forró olajba. Alaposan megsütjük mindkét oldalát pikk-pakk és ehetünk is. Fokhagymás olajjal, tejföllel, sajttal, kolbival, és még ezer mással. Nem is tudom, van olyan aki nem kedveli?

A minap visszarepültem a balcsira, aztán sajna haza is értem mikor elfogyott a lángosom. Sebaj, minden csak türelem kérdése.